Párkapcsolati könyvek

Kedvezményes karácsonyi könyvcsomag magadnak, vagy ajándékba a készlet erejéig‼️

A csomag tartalma:

3db könyv:

Egy férfi és egy nő

Vágyak

Élethamisítás

A könyvcsomag ára 11.680 Ft helyett most 8900 Ft.

Hosszú utat tettél meg a jelen pillanatig. Sokszor talán egyszerűbb lett volna feladni, de nem tetted. Itt vagy. Láttál, hallottál, reméltél, tapasztaltál, éreztél, sírtál, nevettél, csalódtál, hibáztál, bűnhődtél, szerettek és szerettél. Építettél már stabil alapra várat, és aknamezőre légvárat. Lehet, hogy csupán a hited vitt előre, esetleg a céljaid, vagy csak a kíváncsiságod a saját meséd folytatása miatt. De itt vagy.

Valószínűleg el tudsz képzelni egy olyan életet, ahol nincs vagy kevesebb a probléma. Pedig talán nem is a problémákkal van a baj, hanem azzal, hogy azonosultál velük. Ugyanis amíg benne vagy egy problémában, addig nem a megoldást, hanem a nehézségeket fogod látni. Nem is tehetsz másként, hiszen eggyé váltál vele, a probléma pedig nem a kiút megtalálásában érdekelt, hanem az állapot fenntartásában. Ezért nem a probléma jelenti a bonyodalmat, hanem te magad. Pontosabban a problémával azonosult elméd, az egód vált az igazi problémává. Távolodj el tőle, és mindazon túl, hogy kirajzolódik a megoldás, még a lelked is felszabadul.

És, hogy sokat kell-e még várnod arra, hogy a mesédben végre eljöjjenek a boldog fejezetek?   Talán igen, talán nem, de ha csak vársz, akkor biztosan nagyon sokat kell.

Minél idősebb vagyok, annál jobban meg vagyok győződve arról, hogy sem a körülmények, sem a kudarcok, sem a félelmek nem tarthatnak vissza minket az életenergiától. Attól az energiától, ami nélkül nem tudunk működni. Ahogy a digitális óra is megáll, amikor kihúzzák a konnektorból, mi is megbetegszünk, lehangoltak és zavartak leszünk, amikor megszakad a kapcsolatunk a léttel, így elapad az energia, ami az univerzumon keresztül árad felénk. Végre talán kezdjük megérteni, hogy a fizikai állapotunkat jelentősen befolyásolja az érzelmi állapotunk, azt pedig a lelki életünk és a gondolataink.

Minden azzal kezdődik, hogy villámcsapásszerűen elindul benned a vágy valaki iránt. Fantáziálni kezdesz az illetőről, beszélgetéseket képzelsz vele, csókot álmodsz, talán még szeretkeztek is gondolatban. Sőt, az érzés még a megfoghatatlan gondolatnál is valóságosabb. Az illatát érzed az orrodban, az érintését pedig olyannyira, mint amikor valakinek hipnotikus állapotban azt mondják, hogy egy égő cigarettával meg fogják égetni a kezét, és miközben csupán egy bottal érnek hozzá, mégis bőrpír keletkezik a bőrén.

Szóval azon kapod magad, hogy elmosódnak a határok valóság és illúzió között, és úgy kezdesz viselkedni, mint egy szerfüggő. Jó esetben ő is ugyanattól a dílertől szerezte be a szerelem pirulát, sőt felkészült is az utazásra. Persze legjobb az lenne, ha minden párkapcsolat csupán egy napra szólna. A folytatás lehetséges lenne, de ahhoz minden reggel újra kellene teremtenie azt mindkét félnek. Így talán nem felejtenénk el, hogy egy kapcsolat csak addig él, amíg azt éltetjük. A házassághoz két igen kell, a váláshoz viszont elég egy nem. Itt azonban a nemet sem kell kimondani, elég csupán nem-teremteni, és a kapcsolatról máris csak múlt időben beszélhetünk.

Személy szerint hálás vagyok az összes Nőnek az életemben, akivel bármilyen dolgom volt, legyen az egyéjszakás kaland, munkaviszony, hosszú kapcsolat vagy barátság. Hálás vagyok, mert olyan élményekben, tapasztalásokban és megélésekben volt általuk részem, amik egyre jobban hozzásegítettek ahhoz, hogy megtaláljam önmagam. Mert a legtöbbet a Nőktől lehet tanulni a Nőkről. A férfiak ugyanis csak a Nők megnyilvánulásait, valamint reakcióit ismerik, és nem a Nőket.

A férfiaknak egymás helyett a nőkkel kéne foglalkozniuk, már csak azért is, mert elvileg őket akarják megérteni.

Ehelyett a férfiakkal foglalkoznak, azon versengve, hogy kinek van több, szebb, nagyobb, drágább, csillogóbb. Ha irányt váltanának, és a nőkre fókuszálnák a figyelmüket, akkor egyrészt jelentéktelenné válna az öncélú versengés a férfiakkal.

Másrészt megélhetnék azt az élményt, amit megélhet az a sportautó, ami közelít az úti célja felé, és közben élvezi a száguldást.

Jó olvasást kívánok!

Barátsággal:

Pilát Gábor

Egy olvasóm visszajelzése:

“Sajnos nekem eddig olyan párjaim voltak, akik rövid idő után leszoktak a kapcsolat teremtéséről.”

Szia Gábor!

Sokszor gondolkodom, hogy a tudatosodás miért jár ennyi fájdalommal és elmagányosodással. Persze tudom, mindenkinek az az igaz, ami neki igaz, de én így tapasztalom.

Rengeteg tuti tanács van, hogy így vagy úgy kellene élni, de az ember soha nem tud kibújni a bőréből, a változás is csak a körülményeink változásában mérhető. Nyilván könnyebb türelmesnek lennem a környezetemmel, ha ki vannak fizetve a csekkjeim és nem vagyok függő, kiszolgáltatott helyzetben.
Nehéz megállapítani, hogy az elmúlt 11 évben valóban én változtam, vagy a megváltozott környezetem mást hoz ki belőlem.

Nagyon mély érzéseket és érzelmeket mozgatott meg bennem a könyved. Volt úgy, hogy a számomra könnyedén megélhető dolgokban kaptam visszaigazolást és úgy tűnt, hogy karnyújtásnyira van tőlem az idilli párkapcsolat.

Volt úgy, hogy a hiányosságaimat felfedezve a félelem ránehezedett a mellkasomra és olyan dolgokat véltem felfedezni a sorok között, amik a hőn áhított cél ismét nagyon messze távolították tőlem.

Saját sztorimra rávetítve, volt amikor én “jól viseltem a szerepemet” és bizony volt, hogy elkövettem el azokat a hibákat, amiket leírtál.
Elég rossz volt viszontlátni a sorok között, hogy minden akkor romlik el, amikor a kapcsolat nem teremtődik. Ez az élet minden területére igaz.
Sajnos nekem eddig olyan párjaim voltak, akik rövid idő után leszoktak a kapcsolat teremtéséről. Mivel én teremtettem, mert engem ez éltet és imádok adni, számukra már nem olyan fontos, hiszen látták, hogy én mindent beleadok. Utólag megvizsgálva semmi hasonlóság nem volt a kapcsolataimban, kivéve ezt az egy dolgot. Persze én ezt már felismertem hamarabb is, és tudatosan visszább vettem a részemből, de jó irányba ez sem hozott változást.

Olyan volt, mintha nem lehetnék önmagam. Jött az érzés, hogy adjak és szándékosan visszafogtam magam. Szóval nem voltam önmagam, ezután már csak egy lépés volt hátra, megszakítottam ezeket a kapcsolatokat.

Az élet minden területén ilyen vagyok, beleadok anyait-apait, ez eddig mindenhol meghozta a kívánt eredményt. Bár néha megkérdezik, hogy „mit szívok”, de az emberek velem tartanak és élvezik ezt az utat.
Valamiért úgy érzem a párkapcsolatban nincs erre szükség, nem kell az én 100 %-om, viszont megjátszani nem akarom magam. Olyan vagyok, mint egy lelkes gyerek, akire folyton rászólnak…

Talán ha a partnerjelöltjeim önként a kezükbe vennék ezt a könyvet és hatalmas változni akarással belevetnék magukat az olvasásba és utána átbeszélnénk és alkalmaznánk egyezményes jeleket megbeszélve, ha egyikőnk épp nem tartja be a megállapodást, persze nem lealázva a másikat, a tudomására hozva ezt.

Talán akkor értelme volna…, így sajnos csak azt tudom elmondani, hogy olyan mintha egyedül sakkoznék.

Kitűnő a könyv. Számomra nem is a tartalom, hanem a megfogalmazás volt újdonság és ez neked köszönhető. Zseniális a stílusod, számomra emészthető és befogadható. Imádom a szófordulataidat, teljesen a magaménak tudom érezni. Tudom, hogy rengeteg embernek tudsz segíteni és segítesz is.

Nagy szükség van rád, maradj ilyen, és maradj sokáig velünk!

Barátsággal: Mónika

------

-ből ajánlom az Egy Férfi és Egy Nő című könyvet. Szeretem olvasni, mert inspirál és elgondolkoztat. Bizony "nem adja könnyen magát".
Ha jól értem az eddig olvasottakat, fontos mondandója, hogy vállaljuk a felelősséget a saját gondolatainkért, érzelmeinkért, tetteinkért, így nem adjuk át a hatalmat és az irányítást a külső körülményeknek.

Ehhez döntő fontosságú az önismeret, az, hogy a boldogságot először önmagunkban keressük. Ez segíti, hogy ha problémával találkozunk, a boldogtalanság helyett legjobb megoldásként szemléletmódot váltsunk.
Mindezek birtokában elkerülhetjük,hogy "süketté" váljunk a valóságra, és tévesen a "zajra" panaszkodjunk, amikor igazából a Boldogság "kopogtat" az ajtónkon...

Örömteli olvasást kívánok!
Dr. Szűcs Borbála

Sokféleképpen tudunk élethamisítók lenni. Leginkább úgy, hogy letagadjuk, elhazudjuk, megmásítjuk, vagy narkotizáljuk a valóságot, és leginkább a szabadságunk röpke ideje alatt vagyunk a jelenben, vagy még akkor sem. De legyünk őszinték: szeretünk a jelenben lenni. Szeretjük azt a nyugodt, belső békés állapotot, ahonnan kiindulva természetesen megélhetjük a világ sokszínűségét, gyűjthetünk különféle élményeket, lehetnek szélsőséges megtapasztalásaink. És azok valódi megélések lesznek. Magától értetődő, hogy az az ember is megéli és megtapasztalja mindezt, aki nem a „jelenben él”, a megélés minőségében azonban hatalmas lesz a különbség. Arról nem beszélve, hogy a szélsőségesen megélt élményeit szélsőségesen próbálja kezelni annak érdekében, hogy visszatérjen az origóba, azaz aharmóniába. A szélsőségek azonban szélsőségeket szülnek, így egyre nehezebbé válik a visszatérés.

A kifelé fordulás lehet kényszeres, és nem feltétlenül jelent nyitottságot, mint ahogy a szabadon választott befelé fordulás sem a befordult, megkínzott elme spiritualitásba menekülésének a sajátja. Önmagad megismerésében nem a lehetőségek hiánya gátol meg, hanem az őszintétlenség. A félelemből született hezitálás és ellenállás önmagukban jelentős akadályok lehetnek, de az őszinteséggel találkozva megfutamodnak, és gyorsabban szertefoszlanak, mint a hajnali köd.

A saját éneddel való találkozás túlmutat az elmén, a duális világon, a születésen, és a halálon is. Ez a találkozás csak a létezés határtalan birodalmában jöhet létre. Oda viszont egyedül kell eljutnod, nincs az a spirituális tanfolyam, önismereti csoport vagy ezoterikus könyv, ami elröpíthet oda. A bölcs szavak jó esetben segítségedre lehetnek, de a zűrzavart is fokozhatják. Az egyetlen biztos és bölcs út: a csöndes belső éned fáradhatatlan keresése. Ezen az úton haladva nem kell ólmot öntened a füledbe, hogy süketté válj. Halld meg a szavakat, mert azok egy ideig olyan táplálékot adnak az elmének, mint a csecsemőnek az anyatej. Később úgyis halkulnak, a tények és az igazság pedig egyre hangosabban mutatja meg magát.

Jó olvasást kívánok!

Barátsággal,

Pilát Gábor

Csomagban pedig itt tudod megvásárolni:

https://pilatgaborwebaruhaz.hu/3db-os-Kedvezmenyes-konyvcsomag-es-karkoto

Ahhoz, hogy egy történetnek soha ne legyen vége, sosem szabad elkezdődnie. A Tied már elkezdődött, mint ahogy az enyém is. Szemtanúja voltál a születésednek, és szemtanúja leszel a halálodnak is. Ez tény. A hozzáállás viszont fontosabb, mint a tény, ugyanis azon tudsz változtatni. Élj meg hát minden pillanatot. A jókat élvezd, a rosszakról pedig tudd, hogy elmúlik. 

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a vágyaink vezérelnek, miközben csupán áldozunk a félelem oltárán. Vágyunk egy boldog kapcsolatra, de félünk szeretni, vagy benne maradunk a boldogtalanságban, mert félünk az egyedülléttől.

A szavak nem számítanak. Azok lehetnek igazak vagy hamisak, vezérelheti őket jó, és rossz szándék is. Mi több, segítő céllal is lehetnek hamisak, minthogy a pokol felé vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Megteheted például azt is, hogy úgy gondolsz önmagadra, mint aki a nevére, a testére és az elért státuszára korlátozódik, de attól még több vagy ezeknél. Elutasíthatod a vadászok és hentesek szolgáltatásait, mert kegyetlennek tartod az ölést, de attól még valóság marad, hogy az élet élettel táplálkozik. A kegyesség és a kegyetlenség sokkal inkább a motivációban mutatkozik meg, mintsem a tényben.

Ami igazán számít, az a saját magaddal kapcsolatos elgondolásod, mert leginkább az korlátoz. Lehetsz a fal mindkét oldalán, de csak úgy, ha eltávolítod a falat. A fal csupán félelem. A téglái is abból vannak. Ne értékeld le a félelmet, mert az olyan lenne, mintha a háborúban azt képzelnéd, hogy az ellenség csak gyerekekből és öregekből áll. Inkább töltsd meg a félelmet szeretettel. Az rosszabb neki, mint a homokvárnak a víz.

Gyerekként megtanították nekünk, hogy mindig győzni kell, mert a győzelem a túlélés záloga, csak azt nem tették hozzá, hogy győztes ugyan lehet az, aki legyőz másokat, de nyertes csak az lehet, aki magát győzi le. Azt pedig végképp nem tették hozzá, hogy ha minkenképp harcolni akarsz, akkor üzenj hadat a háborúnak, győzz békével, és győzz szeretettel.

Az életet nem az elérhetetlen álmok nehezítik. Ellenkezőleg, az életet azok az álmok színesítik, amiket valóra váltunk, de amikor önmagadban helyreáll a lét egysége, akkor áll helyre az egyensúly jó és rossz, öröm és bánat, születés és halál között, és talán akkor áll helyre a világ rendje is. Neked ugyan jogodban és szabadságodban áll valamelyik oldalra letenni a voksodat, de attól még a szentek és a bűnösök is csak egymás egységében, és egymást kiegészítve tudnak létezni. 

Az ember földi léte csak a szeretetben teljesedhet ki, ugyanis az élteti, mint növényt az eső és a napfény. A szeretet az emberre bízott szentség. Ezzel szemben minden gyűlöletben megélt pillanat rövidíti, nehezíti és boldogtalanabbá teszi az itt töltött időt.

Biztosan találkoztál már olyan szerelmespárral, akikre a környezetükben szinte mindenki egyöntetűen azt mondta, „Nagyon összeillenek, egymásnak lettek tetemtve!”

Majd telt múlt azt idő, s a rendkívüli együttállásból bizony nem lett semmi. Kiderült, hogy a szerelem önmagában mit sem ér, ha nem párosul egy jó adag tudatossággal, önismerettel, etikával, felelősségvállalással és még néhány olyan dologgal, ami az érzelmeken túl a garancia lenne a jól működő párkapcsolathoz. 

Túl sok olyan párkapcsolatot látni, amiről ugyan nem jelenthjük ki, hogy vergődnek vagy a szakadék szélén billegnek, de azt kijelenthjük, hogy messze nem tudták kihozni belőle a maximumot és tartósan megélni azokat az érzéseket amelyek lehetőség szintjén benne voltak. És miért? „Csupán” a szerelmen kívüleső összefüggések ismeretének hiánya miatt.

Egy fontos tanács: Ne higy  el egy szót sem abból, amit a következő oldalakon olvasol. Nem hittanórán vagy. Nézd meg, próbáld ki, hogy működik-e. Ha működik használd, ha nem működik, gyorsan felejtsd el.

A profizmus sajnos nem valósul meg csupán attól, hogy valaki hangot ad reményeinek. Ezért megszenvednek. Mindenki. Te is. És nem kell templomok lépcsőin térden csúszni a kegyelemért, viszont a szívből jövő hitedre szükséged lesz az úton.

Jó olvasást és boldog párkapcsolatot kívánok!!

Pilát Gábor

Elméd kivetít egy elképzelést, egy struktúrát, és ez természeténél fogva is arra sarkallja, hogy saját megvalósulása érdekében megteremtse. Még egy elhanyagolhatónak tűnő apró vágy is tettek, akciók, folyamatok sorát képes létrehozni, és talán bele sem gondolunk, hogy mire lehetnek képesek a valóban mély és erős vágyak.

Ahogy egyetlen kis gyufaszál képes lángra lobbantani egy hatalmas erdőt, a vágy úgy gerjeszti és gyújtja meg a megnyilvánulás lángját, hogy megvalósítsa a teremtés valódi célját, a vágy beteljesítését.
Az életben a legnehezebb döntéseket akkor kell tudatosan meghoznunk, amikor az „agyunk” és a „szívünk” egymás ellen dolgozik.

Mit tegyünk ilyen esetben?

Egyáltalán, mit kezdünk és mit kezdhetünk a vágyainkkal? Éljük meg vagy nyomjuk el őket?

Ténylegesen elnyomhatók-e a vágyak?

Ha sikerül, milyen következményei vannak? Igaz, hogy akkor lennénk a legboldogabbak és éreznénk teljesnek magunkat, ha minden vágyunk teljesülne?

Több nézőpontból, de határozottan ezeket a témákat járja körül az író. Legalábbis ő ezt így gondolja.

Az azonban elvitathatatlan, hogy a könyv a lehető legjobb szándékkal, szeretettel, és azzal a céllal íródott, hogy mutasson egy térképet a vágyakról. A térkép használatáról az olvasó dönt.

Pilát Gábor