Egy férfi és egy nő

ÚJ
Egy férfi és egy nő
3 950 Ft

Hosszú utat tettél meg a jelen pillanatig. Sokszor talán egyszerűbb lett volna feladni, de nem tetted. Itt vagy. Láttál, hallottál, reméltél, tapasztaltál, éreztél, sírtál, nevettél, csalódtál, hibáztál, bűnhődtél, szerettek és szerettél. Építettél már stabil alapra várat, és aknamezőre légvárat. Lehet, hogy csupán a hited vitt előre, esetleg a céljaid, vagy csak a kíváncsiságod a saját meséd folytatása miatt. De itt vagy.

Valószínűleg el tudsz képzelni egy olyan életet, ahol nincs vagy kevesebb a probléma. Pedig talán nem is a problémákkal van a baj, hanem azzal, hogy azonosultál velük. Ugyanis amíg benne vagy egy problémában, addig nem a megoldást, hanem a nehézségeket fogod látni. Nem is tehetsz másként, hiszen eggyé váltál vele, a probléma pedig nem a kiút megtalálásában érdekelt, hanem az állapot fenntartásában. Ezért nem a probléma jelenti a bonyodalmat, hanem te magad. Pontosabban a problémával azonosult elméd, az egód vált az igazi problémává. Távolodj el tőle, és mindazon túl, hogy kirajzolódik a megoldás, még a lelked is felszabadul.

És, hogy sokat kell-e még várnod arra, hogy a mesédben végre eljöjjenek a boldog fejezetek?   Talán igen, talán nem, de ha csak vársz, akkor biztosan nagyon sokat kell.

Minél idősebb vagyok, annál jobban meg vagyok győződve arról, hogy sem a körülmények, sem a kudarcok, sem a félelmek nem tarthatnak vissza minket az életenergiától. Attól az energiától, ami nélkül nem tudunk működni. Ahogy a digitális óra is megáll, amikor kihúzzák a konnektorból, mi is megbetegszünk, lehangoltak és zavartak leszünk, amikor megszakad a kapcsolatunk a léttel, így elapad az energia, ami az univerzumon keresztül árad felénk. Végre talán kezdjük megérteni, hogy a fizikai állapotunkat jelentősen befolyásolja az érzelmi állapotunk, azt pedig a lelki életünk és a gondolataink.

Minden azzal kezdődik, hogy villámcsapásszerűen elindul benned a vágy valaki iránt. Fantáziálni kezdesz az illetőről, beszélgetéseket képzelsz vele, csókot álmodsz, talán még szeretkeztek is gondolatban. Sőt, az érzés még a megfoghatatlan gondolatnál is valóságosabb. Az illatát érzed az orrodban, az érintését pedig olyannyira, mint amikor valakinek hipnotikus állapotban azt mondják, hogy egy égő cigarettával meg fogják égetni a kezét, és miközben csupán egy bottal érnek hozzá, mégis bőrpír keletkezik a bőrén.

Szóval azon kapod magad, hogy elmosódnak a határok valóság és illúzió között, és úgy kezdesz viselkedni, mint egy szerfüggő. Jó esetben ő is ugyanattól a dílertől szerezte be a szerelem pirulát, sőt felkészült is az utazásra. Persze legjobb az lenne, ha minden párkapcsolat csupán egy napra szólna. A folytatás lehetséges lenne, de ahhoz minden reggel újra kellene teremtenie azt mindkét félnek. Így talán nem felejtenénk el, hogy egy kapcsolat csak addig él, amíg azt éltetjük. A házassághoz két igen kell, a váláshoz viszont elég egy nem. Itt azonban a nemet sem kell kimondani, elég csupán nem-teremteni, és a kapcsolatról máris csak múlt időben beszélhetünk.

Személy szerint hálás vagyok az összes Nőnek az életemben, akivel bármilyen dolgom volt, legyen az egyéjszakás kaland, munkaviszony, hosszú kapcsolat vagy barátság. Hálás vagyok, mert olyan élményekben, tapasztalásokban és megélésekben volt általuk részem, amik egyre jobban hozzásegítettek ahhoz, hogy megtaláljam önmagam. Mert a legtöbbet a Nőktől lehet tanulni a Nőkről. A férfiak ugyanis csak a Nők megnyilvánulásait, valamint reakcióit ismerik, és nem a Nőket.

A férfiaknak egymás helyett a nőkkel kéne foglalkozniuk, már csak azért is, mert elvileg őket akarják megérteni.

Ehelyett a férfiakkal foglalkoznak, azon versengve, hogy kinek van több, szebb, nagyobb, drágább, csillogóbb. Ha irányt váltanának, és a nőkre fókuszálnák a figyelmüket, akkor egyrészt jelentéktelenné válna az öncélú versengés a férfiakkal.

Másrészt megélhetnék azt az élményt, amit megélhet az a sportautó, ami közelít az úti célja felé, és közben élvezi a száguldást.

Jó olvasást kívánok!

Barátsággal:

Pilát Gábor

Egy olvasóm visszajelzése:

“Sajnos nekem eddig olyan párjaim voltak, akik rövid idő után leszoktak a kapcsolat teremtéséről.”

 

Szia Gábor!

Sokszor gondolkodom, hogy a tudatosodás miért jár ennyi fájdalommal és elmagányosodással. Persze tudom, mindenkinek az az igaz, ami neki igaz, de én így tapasztalom.

 

Rengeteg tuti tanács van, hogy így vagy úgy kellene élni, de az ember soha nem tud kibújni a bőréből, a változás is csak a körülményeink változásában mérhető. Nyilván könnyebb türelmesnek lennem a környezetemmel, ha ki vannak fizetve a csekkjeim és nem vagyok függő, kiszolgáltatott helyzetben.
Nehéz megállapítani, hogy az elmúlt 11 évben valóban én változtam, vagy a megváltozott környezetem mást hoz ki belőlem.

Nagyon mély érzéseket és érzelmeket mozgatott meg bennem a könyved. Volt úgy, hogy a számomra könnyedén megélhető dolgokban kaptam visszaigazolást és úgy tűnt, hogy karnyújtásnyira van tőlem az idilli párkapcsolat.


Volt úgy, hogy a hiányosságaimat felfedezve a félelem ránehezedett a mellkasomra és olyan dolgokat véltem felfedezni a sorok között, amik a hőn áhított cél ismét nagyon messze távolították tőlem.

 

Saját sztorimra rávetítve, volt amikor én “jól viseltem a szerepemet” és bizony volt, hogy elkövettem el azokat a hibákat, amiket leírtál.
Elég rossz volt viszontlátni a sorok között, hogy minden akkor romlik el, amikor a kapcsolat nem teremtődik. Ez az élet minden területére igaz.
Sajnos nekem eddig olyan párjaim voltak, akik rövid idő után leszoktak a kapcsolat teremtéséről. Mivel én teremtettem, mert engem ez éltet és imádok adni, számukra már nem olyan fontos, hiszen látták, hogy én mindent beleadok. Utólag megvizsgálva semmi hasonlóság nem volt a kapcsolataimban, kivéve ezt az egy dolgot. Persze én ezt már felismertem hamarabb is, és tudatosan visszább vettem a részemből, de jó irányba ez sem hozott változást.


Olyan volt, mintha nem lehetnék önmagam. Jött az érzés, hogy adjak és szándékosan visszafogtam magam. Szóval nem voltam önmagam, ezután már csak egy lépés volt hátra, megszakítottam ezeket a kapcsolatokat.

Az élet minden területén ilyen vagyok, beleadok anyait-apait, ez eddig mindenhol meghozta a kívánt eredményt. Bár néha megkérdezik, hogy „mit szívok”, de az emberek velem tartanak és élvezik ezt az utat.
Valamiért úgy érzem a párkapcsolatban nincs erre szükség, nem kell az én 100 %-om, viszont megjátszani nem akarom magam. Olyan vagyok, mint egy lelkes gyerek, akire folyton rászólnak…

 

Talán ha a partnerjelöltjeim önként a kezükbe vennék ezt a könyvet és hatalmas változni akarással belevetnék magukat az olvasásba és utána átbeszélnénk és alkalmaznánk egyezményes jeleket megbeszélve, ha egyikőnk épp nem tartja be a megállapodást, persze nem lealázva a másikat, a tudomására hozva ezt.


Talán akkor értelme volna…, így sajnos csak azt tudom elmondani, hogy olyan mintha egyedül sakkoznék.

 

Kitűnő a könyv. Számomra nem is a tartalom, hanem a megfogalmazás volt újdonság és ez neked köszönhető. Zseniális a stílusod, számomra emészthető és befogadható. Imádom a szófordulataidat, teljesen a magaménak tudom érezni. Tudom, hogy rengeteg embernek tudsz segíteni és segítesz is.


Nagy szükség van rád, maradj ilyen, és maradj sokáig velünk!


Barátsággal: Mónika

------

️-ből ajánlom az Egy Férfi és Egy Nő című könyvet. Szeretem olvasni, mert inspirál és elgondolkoztat. Bizony "nem adja könnyen magát".
Ha jól értem az eddig olvasottakat, fontos mondandója, hogy vállaljuk a felelősséget a saját gondolatainkért, érzelmeinkért, tetteinkért, így nem adjuk át a hatalmat és az irányítást a külső körülményeknek.

Ehhez döntő fontosságú az önismeret, az, hogy a boldogságot először önmagunkban keressük. Ez segíti, hogy ha problémával találkozunk, a boldogtalanság helyett legjobb megoldásként szemléletmódot váltsunk.
Mindezek birtokában elkerülhetjük,hogy "süketté" váljunk a valóságra, és tévesen a "zajra" panaszkodjunk, amikor igazából a Boldogság "kopogtat" az ajtónkon...

Örömteli olvasást kívánok!????‍️
Dr. Szűcs Borbála

Adatok
Cikkszám
847602